Emőke blogja

Átléptem a határaimat

2019. JANUÁR 21.

A szombati napunk nagyon jól telt, már vártuk a beköltözést. A párom folyamatosan biztatott, hogy jó lesz, ne izguljak, de mégis nyomorgörcsöm volt egész nap. Amikor végre újra találkoztunk a csajokkal egy kicsit megkönyebbültem. Egyrészt jó volt velük újra találkozni, másrészt a tudat, hogy nem egyedül kell ezt az egészet végigcsinálnom jó érzéssel töltött el. Este felfedeztük a lakás minden kis zugát. Berendezkedtünk, elpakoltuk a saját holminkat és még jobban összeismerkedtünk. Az első esténk nagyon jó hangulatban telt el. Vasárnapunk kicsit mozgalmas volt. Elmentünk bevásárolni a Sparba, ahol egy lista alapján szedtünk össze minden alapanyagot a diétához. Sajnos ebben én nem vettem részt annyira aktívan, mert a kislányomnak vásároltam külön. Viszont láttam a lányokon, hogy ide oda rohangálnak és keresnek mindent, valószínűleg amúgy is csak útban lettem volna. A vásárlás után az iStyle üzletbe mentünk, hogy átvegyünk három új Macbook Airt, amin blogolni tudunk. Én még sosem használtam ilyen gépet, egy kicsit nehezen ment az elején, de még az is lehet, az ittlétem alatt annyira megszeretem, hogy otthonra is beszerzek egyet.

A nap további részében nem történt semmi izgalmas, a csajokkal beszélgettünk és este még önfeledten nevetgéltünk. Akkor még nem tudtuk, mi vár ránk hétfőn.

A hétfői napunk üzemorvosi vizsgálattal kezdődött, én ahhoz képest meg vagyok elégedve a vérvételem eredményével is, a súlyom már más téma, de hát azért vagyok itt, hogy ezen változtassak. Ezen a napon hazatelefonálhattunk és felhívtam a férjemet. Kicsit még furcsa neki, hogy nem vagyunk otthon, de mindig csak biztat engem. Ezután pedig elmentünk az első lépcsős edzésre. Soha nem edzettem még így és az első nagyon rosszul ment. Sőt, mondhatom azt, hogy siralmasan. Edzés szempontjából nem vagyok kitartó típus és ez meg is látszott ezen az edzésen. Kedden reggel Nagy Balázs, a LifeT!LT Food séfje jött hozzánk, aki rengeteg praktikát mutatott nekünk a konyhában. Soha nem gondoltam volna, hogy a diétás ételeket ilyen változatosan meg lehet csinálni. Még az is kiderült, hogy a csirkét nem jól készítem el otthon. De ebből most sokat tanultam és otthon is hasznát fogom venni ezeknek a praktikáknak.

Majd itthoni saját testsúlyos edzésünk volt, ami szintén siralmasan ment nekem. Őszintén szólva nem készültem fel ennyi edzésre és főleg arra nem, hogy ilyen intenzív lesz. Ezután az edzés után döntöttem el, hogy fejben ezt tisztáznom kell és másképp hozzá állni.

Szerdán két szuper program várt ránk, az egyik egy relaxációs jóga volt a másik pedig a CyberJump. Nagyon jó volt, hogy arra is gondoltak, legyenek olyan programok is, amikor ki tudunk kapcsolódni, de ennek ellenére nem vártam mást, csak egy puha ágyat szerettem volna, hogy aludhassak egy jó nagyot. A jógát Bakonyi Panni tartotta, aki előre felkészített minket, hogy ez valóban pihentető lesz, nem pedig kínzás. Soha nem jógáztam még, viszont valóban pihentető volt, sőt annyira ellazultam, hogy a kinti programra már sokkal nagyobb kedvvel mentem el. A CyberJump valami eszméletlen jó volt, ezt sem próbáltam még soha, de elhatároztam, hogy ha hazamegyek, keresek egyet a közelünkben és a páromat havi egyszer elrángatom. Nem is tudom elmondani, mikor éreztem magam ennyire jól. Azért ez is kemény edzés volt, de mégis szórakoztató. Fáradtan de feltöltődve jöttem haza. Csütörtökön Bagi Renivel, a pszichológusunkkal beszélgettünk, ami nekem nagyon jót tett. Sosem gondoltam, hogy milyen hasznos lehet, ha egy pszichológussal beszél az ember, de most úgy érzem, nagyon is az volt. Sőt, annyira kellett nekem ez a beszélgetés, hogy a második lépcsős edzésen talán a határaimat átlépve teljesítettem.

Még én is meglepődtem, hogy mennyire átlendültem azon, hogy rinyáljak az edzés közben. Való igaz, hogy elkezdeni nehéz és aztán napról napra csak könnyebb.

A kislányom az első perctől kezdve úgy viselkedik mintha mindig is itt lakott volna, szóval ezzel nincs problémánk, hogy ő ne érezné jól magát. Lottival különösképpen kijönnek egymással, rengeteget játszanak együtt, ölelgeti, puszilgatja őt.

Az első nap a Lifetilt Food ételeit ettük, ami nagyon finom volt számomra. Azóta főzünk, és LifeT!LT-es lunch boxokba pakolunk. Ezek valami csodálatosak, ha hazamegyek, kidobom a sok dobozt, ami otthon foglalja a helyet és ilyeneket veszek helyette, mert ez fantasztikus. A Zherot és a Pyruvat Zherot most próbáltam először. Az íze mindegyiknek szuper. A napnak azt a részét várom mindig, amikor végre Zherot iszunk. Így egy hét után már látom a változást magunkon és nagyon izgatottan várom a következő mérlegelést és centizést. Remélem az edzések szempontjából a következő hét már sokkal könnyebben fog menni, mint eddig, bár ugye ez is fejben dől el, és egyre jobban látom, hogy az akaraterőm sokkal több, mint az első két napon. Akármennyire is ellenőrzött körülmények között történik ez az egész program és a LifeT!LT csapatától rengeteg támogatást kapunk, attól függetlenül iszonyatosan megterhelő, amit mi napi szinten végigcsinálunk. A hét végére én eljutottam a mélypontra, aludni sem aludtam jól már napok óta, és a folyamatosan edzés és pörgés leterhelt, főleg hogy a második lépcsős edzésen tényleg brutálisan oda tettem magam. Számomra nagy mumus ez az otthoni saját testsúlyos edzés még sajnos nem vagyunk kibékülve egymással de mindenképpen szeretném megmutatni minden nőnek akinek a teste átment egy ekkora változáson, mint a szülés, hogy miért éri meg megcsinálni és kitartani.

ez történt a második héten

2019. JANUÁR 27.

Mondhatom, hogy utáltam az első hetet. Nem a diéta szempontjából és nem is az edzések szempontjából…. Nyilván az edzések még mindig kemények számomra, de mindent megteszek azért, hogy egyre jobban és jobban menjen. Nem éreztem az összhangot a csajokkal, se a Lottival se az Ágival, mintha egy hatalmas szakadék lenne közöttünk. Amit persze meg is értek, hiszen kinek van kedve más gyerekével együtt lakni? Nyilván senkinek. Lotti más tészta már, ő nem hiszem, hogy így állna hozzá a dologhoz, mert azt vettem észre, nagyon szereti Emíliát. Sőt, már most mondogatja nekem “Mi lesz velem, ha vége a szobának? Hogy fogom kibírni, hogy nincs ott Mili?” Bár abszolút nem várom el tőle, hogy az én kislányomat pesztrálja folyamatosan (pedig általában ezt csinálja), hiába mondom neki, hogy viszem magammal, akkor is csak annyit mond “hagyd nyugodtan itt”. Úgy gondolom, ez neki sem jó, hisz folyamatosan a konyhában van és főz és plusz még a gyerekkel is foglalkozik. Nyilván mindenki úgy költözött be, hogy tudta, lesz itt egy gyerek is, viszont én elmondtam nekik is, tudunk alkalmazkodni, nem kell velünk foglalkozni.

Nem fogom a gyerekemet a sarokba ültetni és szigetelő szalaggal körbe ragasztani senki kedvéért az biztos, de el tudunk vonulni másik helységbe játszani és rendszerint ez így is történik.

Ennél többet nem hiszem hogy tudok tenni az ügy érdekében, úgy gondolom, nem csak nekem kellene alkalmazkodnom és kompromisszumkésznek lennem. Ettől függetlenül Emília ezt a stresszesebb időszakot sem élte meg rosszul, aminek nagyon örülök. Vártam már a lépcsős edzésünket, aztán amikor kiderült, hogy Tomi fogja tartani, akkor azért jobban örültem volna minden másnak, viszont kellemesen csalódtam, mert azt hittem a belünket is kihajtja de NEM… Sokkal jobb volt, mint amire számítottam, szépen építette fel a lépcsős edzést és ezért ez eléggé tetszett nekem. A keddi saját testsúlyos edzésünket már kisebb lelkesedéssel vártam, de próbáltam fejben rá készülni minél jobban. Úgy gondolom, egész jól is sikerült, bár ilyenkor úgy érzem magam, mintha a túlélésért küzdenék, már a puszta gondolattól is. De ezt szépen fokozatosan el fogom engedni fejben. A szerdai programok a kedvenceim, hisz az a napunk a lazításról szól. Sajnos Panni influenzás lett, így online jóga órát csináltunk végig, ami miatt eléggé szomorú voltam, mert szeretem ha személyesen jön hozzánk.

A jóga után jött az eddigi legnagyobb kedvencem, elmentünk a LifeT!LT Shopba a mentősruha átadásra. Nagy szívügyem, ugyanis én is támogattam ezt a kezdeményezést.

A kislányom miatt is fontosnak éreztem, hogy részt vegyek benne és nyilván nem utolsó sorban a fogyásom segítéséhez is kellett. És csütörtökön jött a nagy sokk nekem… a várva várt lépcsős edzés helyett itthoni edzés volt és még csak alkalmam sem volt felkészülni fejben rá. Ettől függetlenül nem ment annyira rosszul, mint számítottam rá, igyekeztem minden gyakorlatot megcsinálni helyesen, néhány gyakorlat tovább tartott, mint a csajoknak, de igyekszem nagyon. Ami meglepett, hogy nem fáradtam el annyira tőle, pedig előtte egy óra cardio edzést is letoltam. Egész héten éreztem a feszültséget a Szobában, de próbálom teljesen kizárni és Emíliával szuperül éreztük magunkat.

Amikor itt volt nálunk Reni, egy nagyon jót beszélgettünk, amire úgy éreztem, szükségem is volt, hiszen mút héten, mikor kicsit kiborultam, az valószínűleg azért is volt, mert érzem az egész napos feszültséget. Ezen a héten viszont elég rendesen kiveséztük ezt az egészet és sokkal felszabadultabb lettem tőle.
Mert tulajdonképpen próbálok tényleg csak azzal törődni, hogy a céljaimat elérjem és néha lazítok, pihenek egy jó könyv társaságában.

Ha edzeni megyünk egy bébiszitter vigyáz Emíliára, amit sokan úgy gondolnak, ez így nem a való életet mutatja. Valóban van benne igazság, hisz a való életben máshogy oldja meg az ember. Én legalábbis mindig meg tudtam oldani. Májusban még 107 kiló voltam, akkor kezdtem el az egész életmód váltást. Tudtam Emília mellette biciklizni és tornázni is. Sőt, egy két hónapos szétnyílt hasizom tanfolyamot is megcsináltam és vittem őt is magammal, pedig ekkor bizony ő már szaladt. Majd kb. 3 hónappal ezelőtt elkezdtem heti kettő tornára járni, és eddig egyszer sem volt olyan, hogy ne tudtam volna megoldani. Sokszor vittem magammal tornára is, párszor elterelte a figyelmemet, de akkor is azt éreztem, még mindig többet tettem a testemért, mintha otthon ültem volna. Minden csak akarás kérdése, ezért próbálok itt is hétről-hétre jobban teljesíteni.

Sári büszke rám, mert már nem vagyok akkora rinyagép mint az elején :D

ez történt az harmadik héten

2019. FEBRUÁR 4.

Ti tudtátok, hogyha túl hajtod magad edzés közben, akkor hányingered lehet vagy akár hányhatsz is? Na, hát én ezt nem tudtam, de most már meg is tapasztaltam. A hétfői edzés annyira kemény volt, hogy rosszul lettem. Érzem ettől függetlenül, hogy egyre jobban megy az egész edzés és remélem, lesz elég akarat erőm otthon is folytatni ugyan így. Van pár nap amit általában várok, a kedd is ilyen volt, mivel a hétfői lépcsős edzés a hóesés miatt keddre lett áttolva. Sajnos szegény Lottinak beállt a dereka, és nem tudta végig csinálni az edzést, de egy hős volt, mert fel-le sétált a lépcsőn, ahogy tudott.

Tomi ma megkérdezte tőlem, hogy nem e rossz nekem, ahogy Emília Lottihoz viszonyul…nem vagyok-e féltékeny… Őszintén szólva baromira nem vagyok az, hisz Lotti most egy új arc neki, aki mindenben nagy partner és ezt élvezi, otthon majd ugyanúgy én kerülök vissza ebbe a szerepbe, ezért nem esek kétségbe emiatt.

Szerdán egy iszonyat pihentető jogával kezdtük meg a napot, nekem nagyon jól esett, hisz már érzem minden téren a fáradtságot és miután lelazultunk, elmentünk a Royal Lotusba. A nap fénypontja volt számomra ez a teljestest masszázs. Iszonyatos izomláz volt a vádlimba, és amit ott művelt a hölgy a vádlimmal az valami ultra brutál volt…szó szerint foggal, körömmel szorítottam a matracot, ettől függetlenűl tényleg felemelő érzés volt. Nagyon szeretem a szerdai programokat, mert eddig mindegyik más-más jellegű volt, viszont hatalmas élmény. Tényleg menjetek el a Royal Lotusba, mert a csajok baromi jól végzik a munkájukat szerintem. Amit nem gondoltam át jól, hogy miután hazajöttünk rá pattantam a biciklire és a másfél órát végig szenvedtem. Az itt eltöltött idő alatt talán ez volt a legrosszabb, amikor biciklire kellett ülnöm. Nehéznek éreztem az összes végtagomat, el nem tudnám mondani, mennyire borzalmas volt. Másnap reggel a lépcsős edzés előtt is ráültem a biciklire, fel voltam készülve, hogy újabb borzalmas tekerés elé nézek, aztán meglepő volt, mert az ellenkezője történt. Kellemes és könnyed volt tekerni. Ugyan nem tudtam a tervezett másfél órát letekerni, mert a térdembe belenyilalt folymatosan a fájdalom. A “kötelező” egy óra viszont teljesítve lett, nem mertem jobban megerőltetni a lábam, úgy voltam vele, inkább tekerek még délután, mert elöttünk volt még a lépcsős edzés. Ahová úgy mentem el, hogy a bokám már egy hete fáj, hol jobban, hol kevésbbé. Mikor elkezdtük az edzést kiderült, hogy most jobban fáj, a második kör végére már éreztem, hogy nem a legjobb a helyzet…. DE VÉGIG CSINÁLTAM.

A célom pedig mi is volt a csütörtöki napon? Természetesen az, hogy amit Rafa mond, mind megcsináljam, ne álljak meg, hanem teljes gőzzel menjek előre, egyre csak feljebb.

Kb. 14x mentünk fel a lépcsőn, ami több mint 2000 lépcsőfok, végtelenül büszke voltam magamra, mert ennyiszer sosem mentem még fel.

Tudjátok, milyen rossz érzés, amikor látod két hét után a változást és csak állsz a tükör előtt, nézed magad minden oldalról, majd két nap múlva megint a tükör elé állsz, és ugyanazt látod mint előtte? Már annyira hozzá szoksz ahhoz a látványhoz, hogy nem tűnik fel, hogy két nap alatt is változtál valamennyit. Na, én most a héten nagyon is ezt éreztem és emiatt annyira meg akarom mutatni már csak magamnak is, hogy az utolsó hétre még ennél nagyobb változásra is képes vagyok.

Hiszek magamban, hogy képes vagyok rá! Elég jól ment az itthoni edzés szerintem… Rafa próbál bátorítani sokszor elmondja, hogy mennyire brutálisan látványos a változás. Azért szerintem ez erős túlzás… van változás, az tény, de nem olyan brutális…. gondolom a legtöbb nő ezt így érzi addig ameddig el nem éri azt a formáját amit szeretne.

A héten nem vesztettem el a motivációmat, sőt fogalmazhatok úgy is, hogy eddig nem is volt. Ide jöttem úgy, hogy tudom mit lehet elérni a LifeT!LT termékekkel és a diétával és úgy gondoltam, hát ez simán megy, ha már ez előtt is ment. Aztán az első hét után rádöbbentem, hogy hoppá, ez nem olyan egyszerű, mint hittem, hisz itt kemény edzések vannak, amihez se fejben, sem a testem nincs hozzá szokva.

Majd a második hét végén belenéztem a tükörbe és láttam a változást és az lebegett a szemem előtt, hogy Úristen még két hét van hátra, ahol a testemmel legalább ugyan ennyi változás fog történni mint ezidáig. Aztán eltelt két nap és ugyanazt láttam a tükörben így a harmadik hétre nekem ez lett a motivációm. Akarom látni a tükörben a változást. Ez fog az utolsó hetemen is végig kísérni és minden erőmmel azon leszek, hogy hét végére valóban azt lássam, amit szeretnék. Vártuk már a hétvégét, mert ilyenkor bejön a férjem hozzánk, és a kislányommal mi ekkor töltődünk fel a legjobban. Nem a masszázs, nem a CyberJump, nem a jóga az, ami igazán feltölt, hanem ha a párom itt van. Látom a kislányomon, hogy hiányzik neki az apukája… a párommal tudtuk, mit vállalunk természetesen és féltünk is a hétvégi találkozásoktól, mennyire viseli meg Emíliát, mert ő nagyon apás. Az eddigi találkozások alatt volt olyan, hogy megérkezett az apukája, előtte kelt nem sokkal, de amikor apukája magához ölelte, akkor elaludt rajta, gondolom akkor érezte magát a legnagyobb biztonságban… hisz tényleg nagy a szeretet közöttük. A következő alkalommal kicsit több időt töltött velünk és sokkal többen is voltunk itt, ezért ide-oda cikázott az emberek között, mert mindenkivel játszani kellett neki :D… Hát ilyen egy gyerek… Örülök, hogy nem egyedül jöttem be és egy percig sem gondolkodtam el azon, hogy a kislányomra valaki vigyázzon a Szoba ideje alatt.

ez történt az negyedik héten

2019. FEBRUÁR 10.

A hétvége volt talán a legnehezebb nekem eddig a program alatt. Volt bent a párom nálunk és uhh… el nem tudom mondani, mennyire hiányzik… eddig tök jól bírtam, mert voltunk már többször is hónapokat távol egymástól de ez most mégis kicsit más. Amikor itt volt, a kislányom a nyakában lógott folyamatosan és nem akarta elengedni. Többször is elköszöntünk tőle, mire sikerült elengedni őt. Az összes látogatás közül azt érzem, hogy leginkább ez viselt meg minket. Hétvégén 2 órát kell tekernünk… jó sok idő a gondolkodásra. Akkor szoktam a bicóra ülni, amikor Emília elalszik, és csak tekerek, és közben pedig zenét hallgatok és csak pörögnek a gondolataim. A hétvégén például az fordult meg a fejemben, hogy tényleg igaz, ha rendszeresség van az életedben, legyen az akár a napi biciklizés vagy bármi más, amihez hozzászoksz, az hiányozni fog… miért ne lennék képes otthon is napi szinten biciklizni? Úgy érzem ezt a szokást nem fogom felhagyni, és egyre jobban érzem az edzések fontosságát is.

Amikor 107 kilóról fogytam csakis a fogyást tartottam fontosnak, mert edzeni minek is? Most, hogy itt vagyunk a csajokkal lassan egy hónapja, már látom azt, mi mindent rontottam el azzal, hogy eddig nem edzettem ilyen intenzíven.

Hiszen ez akkora változás ilyen rövid idő alatt. Lehetséges? Szinte el sem hiszem… biztos ez az én testem? Képes vagyok vele ilyet művelni? Ilyen eredményt elérni? Hálás vagyok azért, hogy lehetőségem volt részt venni ebben az egész programban, hogy ennyit tanulhattam mindenkitől. Ha bárki megkérdezné nem bántam-e meg, hogy eljöttem, akkor azt mondanám, hogy semmiképpen sem. Úgy érzem, a legtöbb olyan ember, aki életmódot váltana, vagy fogynia vagy formálódnia kellene, annak mindenképpen szüksége lenne egy ilyen “iránymutatásra”. Elég sok LifeT!LT diéta és program van meg nekem otthon, de így, hogy tudtunk személyesen is beszélgetni hozzáértő emberekkel, én rengeteg mindent tanultam. Hétfőn volt nálunk az üzemorvos, és talán ez volt az első olyan alkalom, amikor semmit sem vártam ettől a találkozástól. A hetek alatt megértettem, hogy bármennyit is változik a súlyom, az nem számít, hisz izmosodunk. Ezek után úgy álltam neki a lépcsős edzésnek, bármi történjen is, végig csinálom, felmegyek a tetejére, semmilyen kifogást nem keresek, miért ne tudnám megtenni… a hetek alatt amúgy is bebizonyosodott, képes vagyok rá.

Most olyat fogok leírni nektek, amin én is megdöbbentem…. ezen a héten már nem éreztem, hogy fejben rá kell készülnöm az itthoni edzésre. Mondhatni, vártam a keddi edzést.

Az volt a benyomásom róla, hogy más mint az eddigiek és kellemes, de mégis brutális. Az elején meg akartam halni, túl sok volt a deszka tartás, plank és oldaltartás egymás után. Rettenetesen soknak éreztem ezt így, főleg, hogy már a nyújtások sem esnek jól, úgy fáj mindenem. A szerdánk elég jól telt, Panni meglepett minket egy kinti feltöltődős légzőgyakorlattal. Eszméletlen jó volt, sőt érdekes… A jógát biztos bele fogom illeszteni a mindennapjaimba. Lottival megbeszéltük, elmegyünk együtt egy szabadulószobába a közeljövőben, aminek nagyon örülök, hiszen ebből az is kiderült számomra, hogy ő is tartani szeretné velem a kapcsolatot. Ezt a hetet éltem meg minden szempontból a legnehezebben, mert éreztem, hogy már fél lábbal otthon vagyok. Ha a párom szóba jött, mindig elsírtam magam, pedig csak pár nap, ha ennyit kibírtam, akkor a többit is tök simán meg tudom csinálni. Az utolsó két edzésünk nagyon jó volt szerintem… eddig ezt éreztem a legkönnyebb lépcsős edzésnek és simán bírtam volna még tovább csinálni. Amikor itthoni edzésünk volt, újra végigcsináltuk, amit az első napon és Rafa felmérte, mennyire változtunk az elmúlt hetek alatt… megdöbbentő a változás. Az utóbbi pár napban gondolkodtam mi fog nagyon hiányozni, és azt hiszem, legfőképpen Lotti, aki nélkül furcsa lesz visszamenni a mindennapokba. Nagyon jóban lettünk, kicsit talán hasonló a stílusunk is és Emília egyszerűen imádja őt. Nagyon jókat társasoztunk, mindig bejött velem, amikor fürdettem Emíliát, esténként egy mesét én olvastam és egy mesét pedig ő, a konyhában sokszor összedolgoztunk. Szóval ezek az apró dolgok biztos nagyon fognak hiányozni… na meg persze az a hihetetlen sok sületlenség, amivel az embert meg tudja nevettetni, amikor baromi rossz kedve van. Furcsa lesz hétfőn úgy kelni, hogy nem kell számítanom arra, mikor érkezik meg a LifeT!LT csapata. Rengeteg segítséget kaptunk tőlük és támogatást, amire nagy szükségünk volt az elmúlt pár hétben.

Örülök, hogy Tomi lehetővé tette ezt a programot, mert nélküle nem kaptam volna meg azt a löketet, amire a továbbiakban szükségem lesz.

Sok dologban felnyitotta a szememet A SZOBA, ezért tényleg nagyon hálás vagyok Tominak, Reninek, Rafának, Panninak, Sárinak, Krisztinek, Krisztának, mert lehetővé tették ezt az egészet. Külön köszönet a Petinek, hogy általában a legelőnytelenebb pillanatokban sikerült lekameráznia. :) Remélem otthon is hasonlóan jól fogom tudni csinálni, amikor már ezek az emberek nem lesznek ott, hogy végig kísérjék a mindennapjaimat, mert sokát számított, hogy ott voltak.

Elkezdeni nehéz csak, folytatni már szinte gyerekjáték. Ha megfogadsz egy tanácsot, ne keresd a kifogásokat, mert te reggeltől estig dolgozol, vagy 3 felé kell főznöd a család miatt stb… Rajtad kívűl más is hasonló cipőben jár, mégis meg tudja tenni, hogy törődjön az egészségével és odafigyeljen magára. Gondolj erre, nem vagy egyedül, és csak kezd el! Hajrá mindenkinek!

Emőke diétája és edzésterve

A programban részt vevő lányok diétáját és edzéstervét megkapod ingyen, ha ZHERO terméket vagy ZHERO + Pyruvat ZHERO csomagot vásárolsz a program ideje alatt, azaz január és február hónapban.
Tarts a lányokkal, fogyj le, és teremsd meg a saját SZOBÁDAT! Innentől zéró, azaz ZHERO kifogásod lehet!

Olvass bele az edzéstervbe és diétába ITT!

Zhero és Pyruvat Zhero

A beköltözők fogyását maximálisan támogatja az edzéseken és a diétán kívül a LifeT!LT ZHERO termékcsalád, melyet kifejezetten A SZOBÁRA fejlesztettünk ki. Minden benne van, ami a sikeres fogyáshoz kell.