Lotti blogja

El sem tudtuk képzelni, mi vár ránk

2019. JANUÁR 21.

Szombaton reggel már nagyon vártam, hogy este láthassam a többieket, és végre elkezdhessük a programot. Mikor beléptünk a SZOBÁBA és megpillantottam a sok eszközt, amit kaptunk és a sok ételt a hűtőben, el sem tudtam hinni, hogy ez tényleg velem történik. Miután elment mindenki, kipakoltunk és megvacsoráztunk, majd késő estig sokat beszélgettünk. Én jól aludtam az éjjel, és vártam már a másnapi programokat. Vasárnap reggel kipattantam az ágyból, izgatottan kezdtem neki a reggelinek. Gyorsan összekészülődtünk, majd Tomiékkal találkoztunk. Elmentünk a Sparba bevásárolni, ahol sokat nevettünk, segítettünk egymásnak megtalálni azok az alapanyagokat, amik a listánkra fel voltak írva. A bevásárlást követte a LifeT!LT Shop, ahonnan beszereztük a Zhero italport és a Pyruvat Zhero étrendkiegészítőt. Tomitól kaptunk tornazsákot, és megengedte, hogy válasszunk magunknak Proteint. Ezután elmentünk az Árkádba, hogy átvegyük az iStyle boltból a Macbook Air laptopjainkat, amin a heti beszámolóinkat meg tudjuk írni. Este megint sokat beszélgettünk, kicsit jobban megismertük egymást, mind a hárman elfáradtunk, pedig még nem tudtuk, mi vár ránk a következő nap. Hétfőn tervnek megfelelően kezdtük a napot. Szobabicikliztünk, megcsináltuk a reggelit, összepakoltunk, takarítottunk és vártuk a LifeT!LT stábját. Üzemorvosi vizsgálaton estünk át, majd megérkezett az edzőnk, Mészáros Rafaella, aki először felmérte az edzettségi szintünket, majd következett a lépcsős edzés.

Brutál kemény feladatokat kaptunk a lépcsőzésnél, mindenki a határait feszegette. Nekem nagyon nehéz volt, mert nem sokat sportoltam eddig és sajnos az iskolámban a tesiórákat az öltözőben töltjük általában.

Próbáltam magamból a maximumot kihozni, biztattuk egymást. Igyekeztem, de feladta nekem a leckét, nagyon elfáradtam. A napi szobabiciklizésen felül a pluszban kapott 20 perc tekerést is megcsináltam, bár nem sok erőm volt hozzá.

Ezen a napon ittuk először a Zherot. Különböző ízeket választottunk, így mindegyiket kipróbáltuk, és elmondhatom, hogy mindhárom nagyon finom. Délután hazatelefonálhattunk valakinek, én a nagymamámat hívtam fel, mert tudtam, hogy anyukámmal szombaton tudok találkozni. Elmesélte, hogy éppen ebédelni fognak és az én kedvencemet főzte. Estére mindannyian elfáradtunk, de azért egy picit még beszélgettünk, mint eddig minden este. Kicsit kevésnek éreztem az alvást, de engem nem zavar, mert nagyon jól aludtam. :) Kedden reggel nehezen keltünk fel, a lépcsőzés nagyon kemény volt, de én már nagyon vártam, hogy találkozhassak a LifeT!LT Food séfjével, Nagy Balázzsal. Mikor megtudtam hogy bejutottam, abban bíztam, hogy tudunk vele találkozni és tud majd mutatni pár trükköt, hogyan is dobhatjuk fel a hétköznapi menünket. Megtanította, hogyan tudjuk a legjobban sütni a csirkemellet és a hozzá tartozó édesburgonyát, amit szívem szerint egész nap ennék. Mikor betoppant Rafa, tudtuk, hogy nem lesz egy egyszerű edzés, de én nagyon vártam már, hogy itthon tudjunk tornázni. Megtudtuk, hogy otthon hogyan lehet tornázni, minimális eszköz igénnyel. Kemény volt, de nekem nagyon tetszett, jól kifáradtam. Utána gyorsan elkészítettem az ebédet, majd elkezdtem szobabiciklizni. Estére mindenki nagyon elfáradt, így altatni sem kellett minket. Szerda reggel alig bírtam kikelni az ágyból, olyan izomlázam volt, de nagyon vártam, hogy Panni jöjjön hozzánk és jógázzunk. Remek volt, ellazultam teljesen, ki tudtam kapcsolódni. Nagyon élveztem hogy itt volt és hogy megmutatta a legjobb pózokat, amikkel le tudjuk nyújtani az izmainkat. Szerencsére reggel gyorsan megfőztem az ebédet, ugyanis, amint elment Panni, már mentünk is a kinti programunkra, ami most a Cyberjump volt. Aznapra ez volt az edzésünk, egy pici baj volt csak, hogy én nem láttam szemüveg nélkül kb. semmit. De nagyon vicces volt, mindenki esett, ugrált, kosarazott. Megittuk a Zhero italport, majd siettünk haza ebédelni.

Annyira elfáradtunk a nagy ugrálásban, hogy mindenki lepihent egy kicsit, majd folytattuk a takarítást, főzést és persze a Milivel való játszást. Remélem hallottátok hogy sikítozott, mikor megvicceltük őt. Annyira örülök neki hogy itt van, már nagyon a szívemhez nőtt. Bolondozunk, nevetünk és teljesen kikapcsol, mikor vele játszok. A világ egyik legjobb dolga, hogy ő is itt van.

Csütörtökön korábban keltem, mert nem tudtam tovább aludni, gyorsan megreggeliztünk, hogy Ági tudja csinálni a biciklizést, majd hozzáláttam az ebédhez. Mire kész lettem, megjött Bagi Reni, a pszichológusunk, akivel beszélgettem egy nagyon jót. Olyan aranyos volt, hogy elhozta Ádámot és Dórit, akik sokat játszottak Milivel, így senki sem unatkozott. Utána befutott Rafa is, akivel átmentünk a Tabánba, a lépcsős edzésre. Ma egy órát edzettünk. Nehéz volt… nagyon. De igyekeztem, ahogy csak tudtam. Én kihoztam magamból a maximumot. Meg tudtam volna állni, de nem tettem. Inkább lassabban sétáltam, vagy lépkedtem, de nem álltam meg, csak amikor már tényleg nem bírtam tovább. Mikor hazaértünk, megebédeltünk, utána pedig letekertem az egy órányi szobabiciklizésemet. Annyira elfáradtam, hogy amint abbahagytam a biciklizést ledőltem a kanapéra és tíz percet pihentem. Mikor lett egy pici erőm, hozzákezdtem az uzsonnának, elmostam a maradék tányért, bekevertem a dressinget és megfőztem a csalánteát. Előkészítettem mindenkinek az adagját és leültünk enni. Közben mindhárman írtuk a beszámolónkat. Ilyenkor teljesen belefeledkezünk az írásba, és hogy visszagondoljunk a napjainkra. Olyan jó felidézni, hogy mi is történt ezalatt az öt nap alatt. A hétvége előtti napot fáradtan kezdtem, mert éjszaka csak keveset bírtam aludni. Gyengének éreztem magamat, kimerültnek, de vártam már a mai itthoni edzést. Reggeli után megfőztem az ebédet, és gyorsan elkészítettem a tízórait is. Kicsit magányosnak éreztem magam, mert Ági biciklizett, Emőke pedig Milivel játszott. De elfoglaltam magamat, így annyira nem tűnt fel. Mikor megjött Sári és Peti (a kamerásunk) megcsináltuk a miniinterjúkat, aztán Rafa is betoppant. Nekikezdtünk az edzésnek, ami olyan kemény volt, mint most a vádlim. Alig bírtam felkelni utána, de muszáj volt elkezdenem a biciklizést, mert egy és fél órát kellett tekerni. Egy órát gyorsan letekertem, közben Ágival nagyon jót beszélgettem, majd elkészítettem az uzsonnát. Pulykamell, salátával….NAGYON FINOOOM. Leültünk enni, és közben írtuk a beszámolókat. A lányokon már látom a változást, de magamon még nem. Bár ők azt mondják, valami látszik, én igyekszem. Összességében ez a hét hosszú, kemény és fárasztó volt. A hétvégét nyugisan töltöttük, mindenki pihent és próbáltunk aludni. Az utóbbi éjjeleken nem igazán tudtam aludni, nem tudom miért, pedig eléggé fáradt voltam. Szombaton bejött anyukám meglátogatni, aminek nagyon örültem. Már annyira hiányzott a vele való beszélgetés és persze Ő maga is. A többiek is nagyon hiányoznak, remélem nézik néha, hogyan telnek a napjaink.

ez történt a második héten

2019. JANUÁR 27.

Ez a hét durvább volt… sokkal. Nagyon kimerült vagyok, de küzdök. Küzdök azért, hogy megmutassam, elsősorban magamnak, és a velem egykorú lányoknak, hogy meg lehet ezt a fogyást csinálni. Csak akaraterő kell hozzá, kitartás és támogatás.

Voltak mélypontok, amikor meg akartam állni, mert fájt, és nem bírtam, de gondolatban sokkal erősebb voltam, mint amikor bejutottam. És csak azért sem álltam meg. Lassabban csináltam, de megcsináltam. Nem adtam fel.

Büszke vagyok magamra, mert ezen a héten még jobban odatettem magam. Az edzésnél látszott is, mikor a planket kellett tartani. Az utolsó másodpercekben le tudtam volna rakni a lábaimat… de összeszorítottam a fogamat és tartottam még. Nagyon akarom ezt a fogyást, életmódváltást és ezért most bármit megteszek. Biztosítani tudok mindenkit, hogy nem könnyű. De ha az lenne, akkor senki nem fordítana rá ennyi időt. Eközben igazából nem csak az edzésekkel kell foglalkozni, meg a diétával, hanem saját magadat is rendbe kell szedned! A gondolataidat egyeztetni, az érzéseidet átgondolni. Nekem ezek nagyon nehezen mentek, több időt tudnék magamra szánni, de annyira benne vagyok a sima hétköznapi életemben, ahol monoton történtek az események, hogy nem tudok magammal lenni. A pénteki reggelen volt időm. Több mint egy órám, és nem tudtam magammal mit kezdeni. Mondták a lányok és Reni is, hogy pihenjek le, szánjak magamra időt, és sokkal összeszedettebb leszek, nyugisabb és boldogabb. Eleinte nagyon furcsa volt, de szépen lassan belejöttem. Kiegyensúlyozottabb vagyok, és kicsit nyugodtabb is.

Hétfőn nagyon boldog voltam, mikor lemért a doktornő, mert a haskörfogatom hat centivel kisebb lett. Egy hét után….hat centivel.

Én otthon minden reggel és este is megmértem magam, itt is szívesen megtenném. De mindenki azt mondta, hogy inkább ne álljak rá a mérlegre, így várok hétfőig, mikor jön a doktornő. Igazuk van, mert csak azon aggódnék, hogy miért nem ment le, hogy lehet, hogy diétázunk, edzünk és nem gyorsabb a fogyás. Ezért nekem nehéz, hogy nem állok rá, de ti se tegyétek. Csak hetente egyszer nézzétek meg. A vásárlás, gyorsabb volt mint a múltkor. Nagyjából tudtuk már mit hol találunk, de új bevásárló listát kaptunk, így kevesebb ételt kellett vennünk. Mókás volt, jó volt kicsit mászkálni csak úgy. Az emberek furcsán néztek ránk, hogy mit mászkálunk ott kamerával. Elfoglaltuk a helyet és az idősek nem tudtak miattunk vásárolni. Én mindenkitől bocsánatot kértem, majd volt aki megkérdezte, mi történik, és mikor elmeséltem a történetünket, csak annyit tettek hozzá, hogy sok sikert és kitartást. Nekem nagyon jól esnek a biztatások! Úgyhogy mindenkinek köszönöm, aki eddig írt és gondolt ránk.

A lépcsős edzésnél izgultam…mert nekem nem a kedvencem, és Tomi közölte, hogy ő is jön velünk. Mondtam magamban TE JÓ ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉG. Nagyon féltem tőle, gondoltam biztos sokkal keményebb lesz mint Rafával.

Szerencsére nem így lett, minimális könnyítést kaptunk tőle. Addig kellett csak csinálnunk, ameddig tudtuk. Voltak pillanatok, de a kitűzött célom miatt igen is csináltam és nem álltam meg. Én próbálkozom, és úgy érzem, jobban ment mint az első héten. Az itthoni edzéseket szeretem, mert jobban látom, hogy ha hazamegyek, miket és hogyan tudom majd csinálni. Könnyebb és jobb is, mintha terembe járnék nagy gépekhez…(olcsóbb is). A szerdai napom volt a hét csúcs pontja. Nyártól ugyanis volt egy kampány, ami által pénzt gyűjtött a LifeT!LT mentősruhákra. Számomra nagyon megható volt, mert a gyerekeké a jövő, és hogyan is lehetne az övék, ha nem kapnak megfelelő ellátást? Nagyon hálás vagyok az ő munkájuknak, és hogy ennyi remek ember tudott segíteni nekik, hogy jobb felszerelésük legyen. Mili is ott volt velünk, aki feldobott ott mindenkit, nagyon jól bírta és tetszett neki, hogy mindenki őt figyeli. ( IMÁDOM A KISCSAJT) Úgy érzem, mindannyian elfáradtunk ez alatt a pörgős hét alatt, de bírjuk a nyüzsgést és hogy mindig van itt nálunk valaki. Nem vagyok éhes, sőt néha az adagomat sem bírom megenni. Nekem jobban tetszik a mostani diétánk, változatos és Balázs megint ellátott minket jó tanácsokkal, így mindig máshogy fűszerezem az ételeinket. A Zhero még mindig isteni finom, én nem is kívánom az édeset, mert ez az italpor önmagában az. Szuper finom, így csak ajánlani tudom. Nekem könnyebb, hogy nem tablettaként kell bevennem. Pluszban csütörtökre tettek be meglepetés programot, amit csak mi nem tudtunk. A Velvet újságnak készítettek interjút, és szuper képeket. Mind a hármunknak más témájú fotót találtak ki. Nekem nagyon tetszett az ötletük, amit nekem találtak ki. Annyit mondok csak, hogy nézzétek meg, ha megjelenik, és írjátok meg nekem, hogy mi lehet a kép címe :). Rengeteget gondolkoztam, hogy miről is írhatnék, de arra jutottam, még mindig nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy részese lehetek ennek a programnak. Kihozom magamból a maximumot, és mindig próbálok többet és többet tenni, és hiszem, hogy a program végére jobb leszek, mint gondolnám. Nem akarok csalódást okozni senkinek sem, főleg Tominak nem, és bebizonyítom, hogy érdemes volt engem beválasztani. Nagyon hálás vagyok Krisztinek, Krisztának és Sárinak is, mert mindig számíthatunk rájuk és segítenek amiben csak tudnak. Peti (a kamerásunk) pedig szuper türelmes velünk, főleg velem, mert nem igazán szoktam még hozzá, hogy kamerák előtt beszéljek, így remélem lesznek olyan videók amikben benne lesznek a bakiaim. Akik most kezdik a diétát és az edzést, vagy esetleg velünk kezdtek, nekik kitartást, nehéz, de meg lehet csináni, ügyesek lesztek, és büszkék is magatokra! Hajrá!!!

ez történt az harmadik héten

2019. FEBRUÁR 4.

Csalódtam. Szomorú vagyok. És igen… sírtam. Nem akartam, de sírtam. Kicsit nehéz ez most nekem, mert jött az üzemorvos. És lemért minket. A vérnyomásom lett csak jobb, aminek örülök, tényleg, de a többinek nem. Azt hittem, sokkal többet fogok fogyni. Tudom én is írtam, hogy ilyenkor az izmok nőnek, és nem hallgattam magamra. Megijedtem, hogy hogyan lehet ez, mikor nem eszek többet, rendszeresen mozgok, és mindent beleteszek. De mégis azt érzem, hogy nem felelek meg magamnak. Pedig szeretném bebizonyítani magamnak is és másoknak is, hogy meg lehet ezt csinálni. Azt mondta az üzemorvos, hogy az én ideális súlyom 56 kg lenne, mivel nagyon alacsony vagyok (156 cm ). Ez biztos lesz egy vagy két év, de keményen fogok azért küzdeni, hogy sikerüljön, és nem fogom feladni akkor sem, ha hazamegyek.

Anyukámmal együtt fogjuk csinálni, edzeni délutánonként, főzni esténként és egész nap jól érezni magunkat a bőrünkben. Lesz-e kísértés? Biztosan, ezt nem tagadom. Fogunk-e többet enni esetleg mást? NEM!!!!! Mert ha már elkezdtem, nem fogom feladni, egy jó kis csokis tortáért vagy egy zacskó chipszért.

Mert ezért megdolgoztam, és nem fogom tönkretenni csak azért, mert más azt eszik. Lesz annyi akaraterőm, hogy nemet tudjak mondani. Brutál nehéz lesz azt most tudom, de mi nem az? Mikor hétvégén bejött anyukám és a nagymamám meglátogatni, nagyon örültem, hogy láthatom őket, mert már nagyon hiányoztak. Megbeszéltük anyukámmal, hogy a héten bemegy a LifeT!LT Shopba és vesz nekünk otthonra Zhero italport egy epreset és egy barackosat és persze a hozzá tartozó Pyruvat Zherot is. Szóval engem otthon az fog várni. És semmi sem állíthat meg a célom előtt. Sok minden történik kint a nagy világban, míg mi itt vagyunk bent, és van, amikről jobb, hogy nem tudok. Nem azért mert megzavarna, csak gondolkoznék rajta rengeteget, és jobban arra figyelnék mint kellene. A lányok nagyon cukik, mindig bíztatnak, hogy ők igenis látják rajtam a változást, és hogy ne adjam fel, mert nincs annyira messze a célom, de sokszor csak úgy elgondolkozom azon, hogy még mennyi idő. Én rajtuk nagyon látom a változást. És ennek nagyon örülök, hogy ők közel vannak a végéhez, mind a ketten nagyon csinosak, és egyre szebbek lesznek. Büszke vagyok rájuk, mert látom rajtuk is, hogy nem félvállról veszik, és beleadnak anyait apait. A jó kis sírásom után a másnap még jobb volt, becsípődött a derekam. Hurrá. Ettől féltem én, már este fájt a derekam, de gondoltam, ha bekenem, akkor majd jobb lesz, hát nem lett. Elkezdtük a lépcsőzést, és lassan futottam, mikor belenyilalt a fájdalom és azt hittem ott esek össze. Nagyon fájt, de mondtam Rafának, hogy nem érdekel, nem adom fel és inkább akkor csak sétálok, de nem fogok lent állni a lépcső alján és nézem a többieket, hanem lassan lépegetek lépcsőről lépcsőre. Tudom nem lett volna szabad, vagyis nem ajánlatos, de nem akartam csak úgy feladni. Ameddig tudtam, csináltam, amikor már nagyon fájt, megálltam és lementem a lépcső aljához. Azt hittem egész nap így maradok, de Rafa kollégája segített nekem, ami kicsit enyhítette a fájdalmamat. Már jobb, de pont ezt akartam elkerülni, hogy most azt higyjétek, biztos csak nem akarta csinálni a feladatokat, mert annyira nehezek, de nem! Még így is hogy fájt, nem adtam fel és csináltam. A lányok nagyon aranyosak voltak, segítettek, amiben csak tudtak, és mikor kicsit pihentem és nyújtottam, sokkal jobb lett. Mindenkinek köszönöm, hogy segített és nem hagyott magamra, nagyon hálás vagyok! Segítettek öltözni, cipekedtek helyettem bevásárlás után, nem kellett tennem semmit. Pedig akartam segíteni nekik, és csinálni a saját dolgaimat, de nem engedték. Este azért már jobb volt, nem fájt annyira, így megcsináltam a másnapi ételünket, az ellenségemet, a steaket. Jól sikerült szerintem, de nem lett a kedvencem. Viszont a csirkemell és a pulykamell mustárosan, kis lilahagymával NAGYON FINOM!!!! Ez a menü, amit kaptunk, nekem nagyon tetszik, egyszerű elkészíteni, és finomak is. Egyedül a steak az, ami nem a kedvencem, de ez van :) A szerda az egyik legjobb napom volt. Ugyan fájt a derekam, de vártam a masszázst, és a jógát. Panni sokat segített nekem, hogy kicsit lenyújtsuk és ne fájjon ennyire. De a masszázs!!!! Te jó ég! Annyira de annyira jó volt!!! Mindenkinek nagyon tudom ajánlani ezt a helyet, ha valakit érdekel, majd leírom neki, nem szeretném lelőni a poént. Teljesen ellazultam, megnyugodtam és olyan kellemes volt, hogy észre sem vettem, milyen gyorsan eltelt az egy és fél óra. A lányok nagyon ügyesek voltak, és erősek, olyan erővel masszíroztak, hogy azt hittem fájni fog, de tévedtem. Biztos vagyok benne, hogy fogok hozzájuk járni azután, hogy február 10-én elhagyjuk a Szobát. Jajj nem várom azt a napot. Én nagyon jól éreztem magam itt, és örülök neki, hogy ennyi segítséget kaptam. Még mindig nehezen tudom elhinni, hogy ez tényleg megtörtént velem, és én voltam az egyik “ Szobás Lány”.

Tomi nagyon aranyos, és szerencsésnek érzem magam, hogy megismerhettem. Mikor látta, hogy kiborultam, eljött és beszélgettünk egy nagyon jót, ami nekem rengeteget segített. Sokat jelentett nekem, hogy beszélhettem vele, mert elmondta, hogy ebben a 30 napban nem az a lényeg, hogy gyorsan minél több kiló lemenjen, hanem hogy egészséges keretek közt leadjunk pár kilót, ami nem fog visszajönni, és izmosodjunk. Ami nekem szerintem sikerült, mert azt látom magamon, hogy a karomon lett MINIMÁLIS izom.

Annyira nehéz nézni, hogy a lányok tudnak edzeni, de én a derekam miatt nem. Pénteken volt élő videó, hogy tudjátok követni az otthoni edzésünket, és a nézők azt látták, hogy én szenvedek, biciklizek, miközben a többiek meg keményen edzettek. Nagyon szomorú voltam, mert én tényleg szerettem volna csatlakozni hozzájuk, de borzalmasan fájt a hátam. Azt hittem, hogy a masszázs és a jóga segíteni fog, de csak keveset használt, pedig mind a kettő nagyon kellemes volt. És mindenkinek köszönöm szépen, a sok biztatást, szuper jól esik olvasni ezeket a kommenteket. A chat-elés fantasztikus volt, sokan írtak és kérdeztek tőlünk a diétáról, edzésekről és persze a bezártságról. Örültem neki, hogy ennyi embert érdekel, mi történik velünk. Szeretek beszélgetni, és válaszolni, főleg akkor, amikor ezekkel segíteni tudok másoknak. Bárkinek bármi kérdése van, valamiben nem biztos vagy csak kíváncsi valami kis kulissza titokra, nyugodtan írjon nekem, 100 % hogy fogok válaszolni. Akkor is, ha már nem vagyunk bent, örülnék neki ha tudnék nektek segíteni, hogy elhatározzátok magatokat, és elkezdjétek a diétát.

ez történt az negyedik héten

2019. FEBRUÁR 10.

Nem hiszem el, hogy ez az utolsó hét. Boldog vagyok, hogy itt lehettem, és egyben szomorú is, hogy itt kell hagynom a Szobát. Rengeteg új emberrel találkoztam, aminek nagyon nagyon örülök, mert mindenkit megkedveltem. Nehéz lesz a búcsú, de mindenki tudta, hogy egyszer ez is eljön. Ez az egy hónap számomra nagyon meghatározó volt, sok értelemben is. Például sikerült fogynom, aminek nagyon örülök, mert nem hittem, hogy ennyit le tudok adni ilyen rövid idő alatt. A másik, ami nekem segített, hogy távol voltam egy kicsit a mindennapjaimtól, tudtam magamra fordítani egy kis időt, így tisztáztam a gondolataimat is és kitaláltam, hogy mi lenne a megfelelő munka számomra. Utána tudtam nézni az egyetemeknek és elhatároztam magam, nem kételkedek a döntésemben. Előtte rengeteget gondolkoztam, törtem a fejem mi is legyek, de most úgy érzem, hogy a legjobbat választottam. Ugyan van még egy évem, de szerintem nem fogom megváltoztatni a döntésemet. Sok inspirációt kaptam és kis segítséget magamtól is, hogy miben is vagyok jó és mihez értek. Nekem most az is életcélommá vált, hogy a LifeT!LT-nél tudjak majd dolgozni, mert ők sokat adtak nekem, így én is szeretném ezt viszonozni.

Nagyon jó volt időt tölteni magammal, gondolkozni az élet nagy kérdésein, és szerintem változtatnom kell pár dolgon. Amit eddig nem a legjobban csináltam, vagy csak jobban kell teljesítenem, azt könnyen meg fogom változtatni. Ezzel semmi baj nincs, mert legalább tanulok a kis hibáimból.

Az utolsó jóga volt a LEGJOBB! Kint voltunk a szabadban, mert nagyon kellemes volt az idő, és légzőgyakorlatokat csináltunk. Miközben körbe körbe sétálgattunk és szívtuk magunkba a friss levegőt, előjöttek a régi emlékek, amiket a szabadban töltöttem a szeretteimmel, kitisztultak a gondolataim és elterveztem magamban, hogy sokkal jobban fogok élni, mint eddig tettem. Fogok jógázni otthon, heti háromszor biciklizni anyukámmal, kirándulni és több, sokkal több időt fogok tölteni a családommal, mert számomra ők a legfontosabbak. Az utolsó napjaink elég pörgősek voltak, és kicsit szétestünk, ha mondhatom így.

Mindenki gondolkozott már azon, hogyan tudja ezt folytatni otthon, milyen időbeosztása legyen, hogyan tud majd sportolni. Én már mindent elrendeztem, legalább is azt hiszem, és szerintem működni fog az elképzelésem. Sok teendőm lesz, de időm mint a tenger. Az életmódváltás sikerült, már csak tartanom kell magam a kitűzött célig és nem lesz gond.

Ez a hét nagyon rohanós volt tényleg, mindenki jött, ment, és már péntek volt. Az utolsó péntek. Balázs sokat segített, kis útravalót is kaptunk, és egyszerű recepteket mondott, amit én magamtól meg sem tudtam volna csinálni, vagy nem is gondoltam, hogy ilyen könnyen össze lehet dobni egy kis édeset mondjuk. Emőke és Mili fognak a legjobban hiányozni nekem, rengeteget beszélgettünk, játszottunk, hogy ne unatkozzunk és nagyon jó barátnők lettünk. Milit mindig szeretni fogom, mert sokat jelentett nekem hogy itt volt velünk, feldobta a napjaimat a nevetése. Rettentően fognak hiányozni és nem tudom, hogy milyen lesz nélkülük. Egy hónapnyi együttélés után nagyon furcsa lesz visszaszokni a normál hétköznapokhoz, és ahhoz hogy nincs ekkora nyüzsgés körülöttünk. Igazából nem tudok már másról írni, csak azt tudom mondani, hogy mindenkinek nagyon hálás vagyok, és köszönöm, hogy segítettetek nekem! A rengeteg bíztatást és drukkolást, aminek köszönhetően tudtam megcsinálni ezt a programot. Örökké hálás leszek a LifeT!LT-nek és a csapatnak, akik napról napra ott voltak velünk és lehetővé tették, hogy jobb életem legyen, és egészségesen, szebben érezzem magamat. Akik életmódot akarnak váltani, vagy csak nem érzik magukat jól a bőrükben, azok kezdjék el a LifeT!LT segítségével, mert akkor garantált lesz a siker, ezt én tudom bizonyítani.

Lotti diétája és edzésterve

A programban részt vevő lányok diétáját és edzéstervét megkapod ingyen, ha ZHERO terméket vagy ZHERO + Pyruvat ZHERO csomagot vásárolsz a program ideje alatt, azaz január és február hónapban.
Tarts a lányokkal, fogyj le, és teremsd meg a saját SZOBÁDAT! Innentől zéró, azaz ZHERO kifogásod lehet!

Olvass bele az edzéstervbe és diétába ITT!

Zhero és Pyruvat Zhero

A beköltözők fogyását maximálisan támogatja az edzéseken és a diétán kívül a LifeT!LT ZHERO termékcsalád, melyet kifejezetten A SZOBÁRA fejlesztettünk ki. Minden benne van, ami a sikeres fogyáshoz kell.